Hogyan adjuk meg a koaxiális vakcsatlakozókat

Egy vakbelemező csatlakozót akkor használnak, amikor a csatlakozási ponthoz való hozzáférés nem lehetséges, általában a rendelkezésre álló fizikai tér korlátozottsága miatt. Egy tipikus alkalmazási területe a vakbelemező csatlakozóknak, amikor két nyomtatott áramkör lapot kell összekapcsolni. Rádiófrekvenciás és mikrohullámú alkalmazások esetén a vakbelemező csatlakozások nagyon kihívást jelentővé válhatnak, mivel a jel állandóságának és egységességének fenntartása az áramkör lapok vagy modulok között különlegesen megtervezett vakbelemező csatlakozókat igényel.

A kis méretük és egyszerű csatlakoztathatóságuk miatt a vakbeillesztő csatlakozókat gyakran használják katonai alkalmazásokban, ahol az elektronikai eszközöknek szűk helyekre kell illeszkedniük, korlátozott hozzáféréssel. Ezek a csatlakozók ellenállnak az erős vibrációnak és a hőmérsékleti szélsőségeknek is, így ideálisak strapabíró terepi alkalmazásokhoz. Hasonló követelmények miatt a vakbeillesztő csatlakozók egyre népszerűbbé váltak a fogyasztási elektronika piacon is, a nyomtatott áramkörök egyre növekvő összetettsége és sűrűsége miatt. Hagyományosan a vakbeillesztő csatlakozók túl drágák voltak ahhoz, hogy a legtöbb kereskedelmi termékben használják őket, ezért csak korlátozottan alkalmazták őket kereskedelmi piacon. Ahogy a technológia fejlődött, sok csatlakozógyártó ma már alacsonyabb költségű modelleket kínál, amelyeket legfeljebb 3 vagy 6 GHz-ig való használatra terveztek, szemben a speciális alkalmazásokban használt, 18-40 GHz közötti magasabb frekvenciatartományú verziókkal.

A piacon ma már sokféle vakcsatlakozó érhető el. A kialakításuk méretükben, elektromos és mechanikai jellemzőikben különbözik. Elérhetők egyszerű koaxiális csatlakozók, valamint blokkok vagy csatlakozócsoportok, amelyek egyetlen házban vannak elhelyezve, ilyen például a D-Sub csatlakozó és számos változata. A csatlakozók túlnyomó többségét úgy tervezték, hogy tolókötéssel legyenek összekapcsolhatók, és valamilyen mechanikus szerkezet szükséges a csatlakozók helyzetének rögzítéséhez. Más típusokba a kattintós kialakítások tartoznak, amelyek az összekapcsoláshoz és szétkapcsoláshoz szükséges erő nagysága alapján különböztethetők meg. Az SMP csatlakozó (más néven GPO® csatlakozó), valamint számos más népszerű kialakítás csúszóbevezetéses (simaború), valamint részleges és teljes reteszeléssel rendelkező változatban is elérhető. Lemez-lemez (board-to-board) alkalmazásoknál tipikus elrendezés, amikor a nyomtatott áramkörön simaború csatlakozó, egy patron adapter és a szemközti nyomtatott áramkörön részlegesen vagy teljesen reteszelhető csatlakozó található. Ebben az elrendezésben az adapter a lemezlemez szétválasztása és a kapcsolat megszakítása után is a reteszelős rögzítéssel összekapcsolva marad a csatlakozóval.

A mechanikai igazítás az egyik legfontosabb tulajdonsága a vakbeilleszthető csatlakozóknak. Az SMP, Mini-SMP (más néven SMPM vagy GPPO®) és újabb változataik, amelyek magasabb frekvenciákon is működnek, bizonyos mértékű mechanikai elmozdulást engednek meg. Ezeknek a csatlakozóknak a belső felépítése lehetővé teszi az axiális és radiális elmozdulást anélkül, hogy veszélyeztetné a csatlakozók elektromos megbízhatóságát. Ez különösen fontos, amikor a koaxiális csatlakozások száma növekszik. A mechanikai tűrésfelhalmozódás miatt több csatlakozó igaz helyzetének és tengelyirányú igazításának fenntartása nehéz és költséges, ezért pontos megmunkálást és szigorúan kontrollált gyártási folyamatokat igényel.

A koaxiális vakbeilleszthető csatlakozók kiválasztásakor figyelembe veendő tervezési paraméterek közé tartozik a fizikai méret, a maximális működési frekvencia, a maximális teljesítményigény, a megengedett mechanikai elmozdulás, valamint az összekapcsolási és szétkapcsolási ciklusok száma, amelyeket az interfésznek el kell viselnie.